“Négyen indultak el azon a februári vasárnap délután nyolc évvel ezelőtt Egerből Budapest felé: Gabi és Edit, a harmincas éveik elején járó két fiatal nő, valamint édesanyjuk és édesapjuk. Edit vezetett. Nagyon sokszor tette már meg az utat a családi otthon és munkahelye között, de ezen a napon ónos eső esett, és csúszott az úttest. De nem is ment gyorsan. Egy veszélytelennek látszó, de a jég miatt alattomosan lefagyott szakaszon mégis megpördült az autó, és nekisodródtak a szemben szabályosan közlekedő kocsinak.
[…]
Ha valaki kívülről nézi ezt a családot, azt mondhatja: átlagos, boldog, elégedett emberek. A tragédia után azonban minden megváltozott.”
A teljes cikk itt olvasható: